Csodálatos Toszkána – 1. rész

A múlthéten volt szerencsém a barátaimmal elrepülni a csodás Olaszországba, annak is az északi részén található Toszkán térségbe.

 

A reptérről induló busz gyakorlatilag felér egy izgalmas hullámvasúttal 🙂 Tényleg! A repülőnk este 10-re érkezett meg a városba, így kellően sötét volt, hogy tökéletes szellemvasút legyen a járat. Az olasz sofőrök nem tudom hol kapták a jogosítványukat, de én még biciklivel sem mernék elindulni az utakon. A dupla záróvonalon gond nélkül hajtanak át, a körforgalomban megállnak telefonálni, kereszteződésben tolatnak, de ami a legjobban meglepett, hogy egy személyautó ledudálta a mentőt, hogy az engedje el. Ezután már azon sem lepődtünk meg, hogy a buszmegálló egy “Y” kereszteződésben található, mellesleg a zebrán 😀
Visszatérve a buszhoz, a jegy 2 euró, amely hetven perc hullámvasutazásra jogosít fel. Próbáltunk kommunikálni a sofőrrel, hogy melyik megálló lehet a legközelebb a szállásunkhoz, de sajnos angolul csak annyit tudott, hogy “Tower”, azaz torony.

Végül nagynehezen 40-50 perc gyaloglás után meglett a szállás, ahol már nyugodtan pihenhettük ki a fáradalmainkat.

 

A főhadiszállásunk a Casa Turchese apartman volt, amely Pisa szívétől 2 kilóméterre helyezkedik el, így még kényelmesen elérhető tőle minden nevezetesség, valamint a vasútállomás is egy 30 perces könnyed sétával megközelíthető. A Reptér is, mint utóbb kiderült 45 perc, de busszal vagy taxival csak 10-15.

Ha hasonló kiruccanást terveztek a családdal vagy barátokkal 4 főnek több, mint ideális szállás! A tulajdonos Kai Neubauer tökéletesen beszél angolul, valamint az őt segítő személyzet is, akik nekünk segítettek ott tartózkodásunk alatt. Tágas, napfényes lakás, szép kilátással. A csapat női résztvevői különösen élvezték, hogy a hátsó szoba ablaka egy focipályára nézett, ahol szinte minden este egy csapat olasz fiatal rúgta a bőrt.

IMG_2482

Pisa nem nagy város, 100.000 fős lakossága van, tehát akkora, mint Szeged, ebből mint megtudtuk kb 30-40ezer diák, akik az egyetem miatt tanulnak ott. Nekünk különösen kedves volt, hiszen a szeretett, második otthonunkként szolgáló Szegedet idézte fel.

Első nap, szokásunkhoz híven feltérképeztük a várost, kerestünk boltot, szimpatikus éttermet, és persze a bazársort is szemügyre vettük. Előkészültünk a hagyományosnak mondható “tornyot támasztó” képeink megalkotásához, azonban ami a Csodák Terén fogadott minket vicces látvány volt, így elment a kedvünk tőle.

IMG_3015

 


Néhány fénykép az első napunkról :


 

 

 

 

IMG_2545
Romantikus fogatokat lehet bérelni a torony melletti téren.
IMG_2589
Megkóstoltuk Olaszország hivatalosan is legjobb fagyiját.
IMG_2559
Ezt a kis mini templomot, egyik évben kövenként építették át az Arno folyó partjáról a magasabbra, az áradás miatt.
IMG_2553
Megkóstoltam a hamisíthatatlan olasz Raviolit is.
IMG_2548
Elmaradhatatlan közös fotó, ha már itt jártunk 🙂
IMG_2523
Leültünk a fűre a keresztelőkápolna mellett, és ez a vicces kedvében levő srác “photobombolta” a képünket 🙂 – Így még viccesebb lett 😀
IMG_2591
Vacsorára pedig főztünk egy kis tésztát, ha már itt vagyunk 🙂

Meglepő, de náluk a Barilla tészta az egyik legolcsóbb! 0,79-0,89 eurocent volt egy fél kilós kiszerelés belőle, míg ez nálunk legalább duplája! A teljes kiőrlésű változat pedig 0,99 eurocent, ami átszámítva jelen árfolyamon 315Ft, nálunk ugyanez 800Ft.

Második napon már fel is bátorodtunk, és átvonatoztunk Firenzébe. A vonatoknak köze nincs a Magyarországon megszokottakhoz, tiszták, klímával felszereltek, és még másodosztályon is van emeletes verzió a kocsikból. A teljes árú jegy 8,4 euro, a menetidő pedig 48 perctől 1:28ig változhat, attól függ melyik útvonalat választjuk. Kalauz a 10 vonatozásunkból a héten 3x volt, de a biztonság kedvéért nem mertünk bliccelni. Ugyanis 200 euro helyszíni bírság jár érte.

IMG_2606
A firenzei vasútállomás mellett található Arnold caféba mindenképp térjetek be, nagyon finom kávékülönlegességeket kaphattok! Egész Olaszországban nincs Starbucks, de ez pótolta a hiányt.

Firenzében első nap az Arno folyó egyik oldalát néztük meg, majd másnap a másikat.

Fárasztó volt, napi 20-22 km-t gyalogoltunk keresztül-kasul a városban. Viszont nagyon sok szép épületet, szökőkutat, és bazárt láttunk.

Első nap a firenzei dóm volt napirenden, valamint a híres hidakat vettük szemügyre.

IMG_2612

 

IMG_2611
Persze itt sem maradhatott el a közös fotó 🙂
IMG_0623
Firenze híres hídja a Ponte Vecchio, amely régen a hentesek birodalma volt, mára azonban aranyat, és méregdrága ékszereket lehet már csak venni itt.

Valamint benéztünk a híres Disney boltba, ami magával ragadott minket is, kortól és nemtől függetlenül! Meseország kitárta kapuit előttünk:

IMG_0614

 

IMG_0612
A legkisebbektől a legnagyobbakig minden megtalálható a kínálatukban.

IMG_0616

IMG_0615

 

A bolt közelében láttam eddig a legötletesebb étterem nevet, amivel valaha találkoztam:

IMG_2622

Délután beültünk ebédelni egy eldugott kis utcában levő étterembe. Konstatáltuk, hogy bár az étel nem volt rossz, 3-4 euróval drágább mint Pisában, és rejtett költségként fejenként 2 euró mint tálalási és asztalleszedési díj is feltüntetésre került a számlán. Ahhoz képest, hogy mennyibe került, számomra az étel csalódás volt.
És nem azon a 8 eurón van a hangsúly, hanem, hogy ha amúgy is kifizetünk 50 eurót az ebédért, akkor abból ne legyen már a számlán közel 60. A saját pénzének senki sem az ellensége. Legalábbis szerintem!

IMG_2700

 

IMG_2701
Az ajándék somlói sem mentette meg a helyet attól, hogy rossz szájízzel hagyjam el a helyet.

Ezután az Ufizzi felé vettük az irányt újra, hátha csökkent a sorban állók száma, de sajnos még mindig kilométeres volt a távolkeleti turistákból álló sor a bejárat előtt. Szerencsére a leghíresebb szobrokról másolat található a galéria előtt. Számomra kettő volt igazán érdekes:

IMG_0618
Ez a 3-4 méteres aranyteknős elég feltűnő jelenség volt a tér közepén.
IMG_2660
És persze a Dávid szobor.

Másnap visszavonatoztunk Firenzébe, hogy megnézzük az Arno folyó másik oldalát:

Már célirányosan haladtunk a híd felé, de persze néhány újdonsült akciós kirakat elragadott minket, így dél körül értünk a hídhoz, a tervezett 10 óra helyett 🙂

Viszont a hídon átsétálva ámultunk, és bámultunk csak igazán. Olyan boltok vannak csak, ahol már nem kell kiírni az árakat, mert nem fér a papírra a sok nulla.

IMG_2823
Megtaláltuk az ottani Váci utcát is, ahol már nyitják neked az ajtót, ha be szeretnél menni egy boltba.
IMG_2741
Az éttermek sem szűkölködnek vicces feliratokban. Ezen a táblán ez áll: A nap levese: Ellenségünk könnyei (persze van Minestrone is)
IMG_2744
Ennél a kirakatnál döntöttem el, hogy szereznem kell egy mini tortaformát.
IMG_2833
Látványkonyhában a készülő ravioli.

A napunk fő programja az volt, hogy bejárjuk a 40 hektáros Boboli kertet, ami a Pitti Palota díszkertje tulajdonképpen. Szerencsénkre volt EU-s kedvezmény 25 év alatti személyeknek, így a kombinált belépő csak 5euró volt, amivel megnézhettük a palotát és a kertet is.

Néhány fotó innen:

IMG_2760
Mintha egy számítógépes játék lenne.

 

IMG_2768
Kreativitásunk határtalan 🙂

IMG_2815

IMG_2831
Kedvenc távolba merengő képem 🙂

IMG_0743

Betértünk egy McCaféba, ahol számomra érthetetlen módon senki nem beszélt rendesen angolul, pedig közvetlenül az állomás mellett található. Ezt szerintem egy nagy cég nem engedhetné meg magának, de mégis működik a rendszer. Bár képzeljétek el azt, mire elmutogatjuk, hogy 3 közepes cappuccinót kérünk, ebből egyiket szójatejjel.

Ebédre itt már rutinosabbak voltunk, még távolabbi helyet választottunk a belvárostól, ahol tényleg csak a kaját kell kifizetni. Ekkor találtuk meg ezt a csodás helyet szintén az állomás közelében:

IMG_2827

IMG_2826
Az épületen belül volt egy kiskert, nagy fával 🙂
IMG_2828
Az étel is finom volt, nem utolsó sorban pedig jól is laktunk!

 

Az első részbe ennyi fért bele, így is nagyon hosszú lett a bejegyzés, pár napon belül megírom nektek a második felét is, csak kialszom magam.

 

IMG_0748
Zárásképp az egyik kedvenc fotóm 🙂

Vélemény, hozzászólás?