Vasárnapi VendégBloggerem a Sütisdobozoom blog háziasszonya

Ma egy különleges vendéget köszönthetünk a rovatban, hiszen Éva szakmáját tekintve profi fotós, így a képek amiket készít biztosan mindenki elragadnak majd egy időre a valóságtól. Többek között tőle származik a vendégblogger rovat fejlécén ékeskedő mini citromos tortácskák fotója is, amit ezúton is szeretnék megköszönni még egyszer neki!

Előre szólok az alább található fotók súlyos függőséget okozhatnak!

0239

De lássuk a kérdéseim:

1.A fotózás szeretete annyira látszik a fotóidon, mintha ez egy plusz lenne, amit a recepteken kívül kapunk tőled, hogy találtál rá a szakmádra, ami egyben a hobbid is?

Köszönöm, örülök, hogy ezt mondod, mert tényleg nagy szeretettel és örömmel fotózok ételeket, és ha ez látszik is, az külön boldogság. Azt hiszem, hogy könnyű dolgom volt, hiszen a nagyapám fotós volt, még azokban az időkben, amikor filmre fotóztak és tényleg érték volt kézbe venni egy-egy elkészült papírképet. Így kisgyerekként szinte előbb tanultam meg fotózni, mint járni. Még most is érzem a régi fényképezőgépek és bőrtáskák illatát, a vegyszerek maró szagát. Belekóstoltam, megfertőződtem és ez az állapot még mindig tart. Kisebb, nagyobb kitérőkkel, 5 évvel ezelőtt pedig barátnőmmel megalapítottuk a saját fotós vállalkozásunkat, ImpressionART néven. A munkám során inkább embereket fotózok, de egyre jobban éreztem, hogy a néha-néha lefotózott, otthon elkészített ételek fotózása nagy öröm. Így egyre többet fotózok ételeket, és nagy álmom, hogy ezt a hivatásomba is belecsempészhessem.

2. A családod hogyan kezeli az ételfotózást? Nálam például már egészen jól tolerálják, hogy a süteményt addig nem lehet felvágni, amíg nincs róla legalább 40 fotó, és utána az első szeletre is szükségem van, na meg persze a süteményre egy állványon, hogy újabb kompozíciót alkossak belőle. Nálad hogyan reagálnak erre?

A családom nagyon természetesen kezeli már ezeket a dolgokat, hiszen a férjem úgy ismert meg, hogy már fotós voltam. Így neki ez magától értetődő, hogy egy egyszerű kirándulás is kész kabaré, mert fél órákat is el tudok bíbelődni egy-egy táj vagy virág fotózásával. Nincs ez másként az ételek fotózásánál sem, bár próbálom ezeket a képeket akkor megcsinálni, amikor egyedül vagyok.

 

3. Tervezed a jövőben saját szakácskönyv készítését? Hiszen a fotóid biztosan rengetegen kedvelik a különböző közösségi média felületeken, köztük én is függő lettem, az utóbbi időben, bevallom:)

Ez nagyon hízelgő, köszi. J Én úgy gondolom, hogy az írjon könyvet, aki valamiben szakértő, de én nagyon kezdő vagyok még a gasztronómia világában. Általában fotók alapján válogatom a receptjeimet, szeretem a fantáziadús süteményeket, amik viccesek, egyediek, jól mutatnak a fotókon. Megpróbálom a saját szájízem szerint átalakítani a recepteket és azt elkészíteni. Még mindig nem jöttem rá, hogy az ételek elkészítése vagy a fotózásuk okoz-e nagyobb örömöt.  Viszont ha szakácskönyvről van szó, akkor nagyon-nagyon szívesen illusztrálnám saját fotóimmal valakinek a szakácskönyvét. Ha valaki fotóst keres ez ügyben, akkor jelentkezem! J

4. Mi indított el azon irányban, hogy létrehozd a blogod, nemrég született meg a “Sütisdobozoom”, de máris óriási érdeklődés övezi, nem gondoltál már rá korábban is?

Ha valaki nekem 3 évvel ezelőtt azt mondja, hogy lesz egy sütis blogom és állandóan recepteket fogok bújni, szerintem jól kinevetem. Nem igazán tüsténkedtem a konyhámban, azon kívül, hogy bekapcsoltam a mikrót. Mindig is nagy édességfaló voltam, de megelégedtem azzal, hogy a nagymamám elhalmozott bennünket állandóan süteménnyel. Aztán az élet úgy hozta, hogy egyre kevesebbet tudott sütni, így valahogy átvettem a szerepét. Most már az ünnepek kapcsán a bő családnak (12 fő) én készítem el a süteményeket. Tetszett, hogy van sikerélményem és ezt meg akartam osztani másokkal is, ezért lefotóztam és írtam. Akkor még nem nagy rendszerességgel ezt bevallom. Az írásaimat és a fotóimat mindig megosztottam a privát Facebook oldalamon is, addig a pontig, amíg úgy éreztem, hogy ez már teher az ismerőseimnek, illetve szerettem volna, ha létrejön egy közösség, akiket valóban érdekelnek az írásaim. Így a télen létrehoztam a sütisdobozoom Facebook oldalát is, ami arra inspirál, hogy egyre rendszeresebben írjak és fotózzak. Sok tervem van még!


7314_sv

Most pedig következzen a recept, sok-sok csodálatos fotóval:

Fahéjas feketeszeder pite

Hozzávalók:

a tésztához:

260 g liszt
2 egész tojás
95 g cukor
125 g vaj
1 csipet só
1 cs sütőpor

a krémhez:

500 g feketeszeder
1/2 citrom reszelt héja
1 kk fahéj
1 ek keményítő
3 ek cukor

Elkészítés:

Először elkészítem a szedres krémet, ami nagyon egyszerű. Egy fazékba öntök minden hozzávalót és folyamatos keverés mellett (így összepasszírozódnak a gyümölcsök) felforralom. Hagyom hűlni, addig, amíg elkészítem a tésztát.

A liszthez hozzákeverem az olvasztott vajat, tojást, cukrot, csipet sót és a végén a sütőport. Alaposan összegyúrom, cipót formázok belőle, fóliába csomagolom, és 30 percre beteszem a hűtőbe.

7308_sv

Előmelegítem a sütőt 180 fokra, a tészta 2/3-ból egy korongot nyújtok és a piteformám aljába teszem. A piteformát előtte kenjük ki vajjal és lisztezzük be, így könnyebb kiemelni majd a megsült tésztánkat. (Könnyebbség, ha esetleg a piteformánk alja külön kiemelhető). A tésztára kanalazom rá a szedres krémet, a maradék tésztát pedig nagylyukú reszelőn ráreszelem a krémre.

Beteszem a sütőbe és 30 perc alatt megsütöm.

Most jöjjön még egy óriási adag kép, amiben lehet gyönyörködni *-*

7293_sv 7302_sv 7305_sv  7312_sv  7318_sv 7328_sv

Vélemény, hozzászólás?