Húsvét a kórházban, persze ez is a legjobbkor

Csodás tavaszi napra ébredtem, előző este kicsit fájt a fogam, de azt hittem az időváltozás és a gyökérkezelt fogam újra és újra életjelet ad ilyenkor magáról, de mint utóbb kiderült most nem ő jelentkezett be.

Másnap reggelre elmúlt a fogfájás, de szörnyű éjszakám volt, alig aludtam. Hazefelé tartottam Szegedről, amikor elkezdett fájni az állkapcsom, azthittem újra kezdődik a fogfájás, de ezt most időben elkaptam, és már a első jelre bevettem egy cataflamot, így mire haza értem nem fájt, de kimerült voltam az utazástól, és az éjszaka is csak két órát aludtam.

11 körül lefeküdtem és délután 2kor tértem magamhoz, amikor is szembesültem vele, hogy itt valami nagyon nincs rendben, ugyanis egy tojás nagyságú pukli nőtt az arcomon:

IMG_0554

És ez még csak a kezdet volt, délutánra ez tovább nőtt, így bementünk a kórházba, szerencsére, mivel megyeszékhelyen lakunk, így állandó 0-24 ügyelet van. Először a háziorvosi szolgálatra küldtek, ahol röpke 40 perc után végre behívtak, és egy aranyos, idős doktor néni konstatálta, hogy nekem bizony nagyobb bajom van, mint amit egy kis augmentinnel meg tudna oldani. Így adott beutalót az SBO-ra (Sürgősségi Betegállátó Osztály) ahol már gyorsabban elláttak, ide csak fél órát kellett várni, de itt a váró igazi kihívásokat rejtett magában, hallottam jajveszékelő néniket, és sugárban nem írom le inkább, mit csináló fiatalokkal is találkoztam, ugyebár szombat este volt, egy normális fiatal ilyenkor nem a polgári jog jegyzetét bújná mint én, hanem bulizni indulna 🙂

Azonban a kezdeti megpróbáltatások után jött az első hidegzuhany, gyorsan kell nekik 2 ampulla vér, amit itt helyben le is vesznek. Bevallom őszintén, tőlem a 23 év alatt még egyszer sem vettek vért, így igencsak rosszul érintett a dolog, bár jobb volt mint azt elképzeltem.

Egy fiatal Szegeden végzett orvos vizsgált a továbbiakban, aki nem akart rám ijeszteni, de azért megírta nekem a beutalót a szájsebészetre.

IMG_0570

Itt megint vártunk két órát a véreredményekre, amíg igazolták a felvetésüket, hogy állcsont ciszta nőtt a délután folyamán az arcomon. Csodás élmény volt, főleg az éjszaka a kórházban az olyan betegekkel, akik beszélni nem tudnak csak hörögnek, mint egy zombi a walking dead-ben 😀

Másnap reggel orvosra vártunk, addig én bejártam az emeletet, nappal mégiscsak barátságosabb, főleg, hogy a szülészet mellett van, így elcsdálkoztam a felfestésen:

IMG_0557

IMG_0559

Persze a kedvenc helyem az osztályon az italautomata volt, ahonnan a folyamatos hideg savmentes vizet tudtam beszerezni, amely megmentett a kiszáradástól 🙂

 

IMG_0558
Még ezen is szép minta van 🙂

Megjött az orvos, aki újabb vérvételre küldött, így a tegnap óta megszerzett rutinom gyakorlatiasíthattam, hogy ne ájuljak el, amint meglátom a tűt, de ezt is túl éltem!

Persze megint két órába tellett, amire megjöttek az eredmények, sajnos nem jók, kiderült, hogy az eredetileg keddre tervezett beavatkozást még aznap végre kell hajtani, mivel valaminek a szintje, ami a gyulladás mértékét mutatja a szervezetemben közel háromszorosára emelkedett egy éjszaka alatt, pedig antibiotikumot kaptam az alváshoz.

Így riasztották a készenléti sebészt, aki 11 körül meg is érkezett, és legnagyobb meglepetésemre kérdés nélkül azzal indított, hogy két injekciót nyomott az állkapcsomba, de nem olyan kedvesen és elővigyázatosan, ahogy a fogorvosnál én már hozzászoktam, hanem mintha egy darts tábla lenne a fogínyem szépen megdobott kb. a tűvel. Az első még nem is fájt, a második viszont a duzzanatba ment, hát ott midndenki meglepetésére spriccelt egyet a váladék a kis tojásból 🙂

Kiküldtek a folyosóra zsibbadni, addig ők bemosakodtak. Mikor visszhívtak, és a doktor úron kívül még két beteghordó és az osztályos orvos is bent volt, már kezdtem aggódni.

Itt jött a java az egésznek, amit ha valaki kíváncsi privátban elmesélek, de így a nagy közönségnek legyen elég annyi, hogy a gyulladásos részen nemigen hatott az érzéstelenítő, és a két beteghordó azért volt bent, hogy lefogjon, amíg a doktorúr felhasítja a szikével az állakpcsom. Szörnyű volt, eddigi életem legrosszabb pillanata, ebben biztos vagyok. Azt hittem annál nem lehet rosszabb, mint mikor megbuktam a büntető záróvizsgán, de tévedtem. Ez lelkileg és fizikailag is kikészített. Végül még utolsó döfésképp szélesítettek a vágáson fogóval, hogy egy draint tudjanak beletenni, ahol az esetlegesen benn maradt váladék még távozhat a szervezetemből. Amikor ezt varrták, már semmit nem éreztem, csak a zsibbadást a kezeimben. Olyan szinten fájdalommal járt, hogy az orvos mondta, hogy látja rajtam, hogy el fogok ájulni, ha most ők felkeltenek innen, szóval bennhagytak egy nővérrel a szobában, relaxálni. Sokkos állapotba kerültem. Életem legborzalmasabb fél órája volt.

Ezután a nővérke elkísért a szobámba, ahol egyedül voltam, mivel külön tettek, azért ne a gégemetszésen átesett öregekkel, és hasonló betegségben szenvedőkkel legyek, mert még elkapok valamit.

Egyedül feküdtem a kórházban, külön szobában, magányosan. A szüleim éppen nem értek rá bejönni, így a délutánt azon az ágyon élettelenül fekve töltöttem. Fél óránként jártam öblíteni a szám, mert persze váladékozott a seb a drain-en keszesztül. Ebédre a nővérke hozott nekem a kórházi kosztból, de bevallom nem volt sok kedvem enni. De segített enni, hozott nekem műanyag evőeszközt, mert kiderült, hogy azt sem kapnak a betegek, mindenki sajátot használ.

IMG_0565
Nem mondom, hogy SerpenyőVirtuóz fogás volt, de legalább le tudtam nyelni, még így félig működő állkapoccsal is.

A délutánt alvással töltöttem, és vártam a másnap reggeli ítéletet, hogy kiszedik-e a draint és végleg hazamehetek, vagy továbbra is a megyei kórház vendégszeretét élvezhetem majd.

Napsütéses reggelre ébredtünk, az 5-ös kórteremben panorámát is élvezhettem a kedves nővéreknek hála 🙂

IMG_0561

A kontrollon a doktornő konstatálta, hogy a drain kicsúszott, így reggel visszatömködte a résbe, és nem, nem érzéstelenített be előtte, tehát “NEM” fájt 🙂 [Remélem érzitek az iróniát]

Viszont jó hír, hogy haza mehettem végre, igaz holnap Szegeden kell kontrollra menni, viszont már nem fájt az arcom, így hasznos az antibiotikum kúra amire ítéltek 🙂 A Cataflam-Augmentin kombináció hasznosnak bizonyult, bár most írt ki a doktornő nekem algopyrint, hogy ne szokjak rá a cataflamra.

 

Végezetül pedig szeretnék köszönetet mondani a sok kedves szóért, amit üzenetben és az instagram galériámon keresztül! Sokat segítettetek vele, és tartottátok bennem a lelket 🙂 Köszönöm Nektek!

Vélemény, hozzászólás?